Hungarian Press Coverage

Változhat a Jugoszlávia-térkép
Nenad Csanak: A Vajdaságban a szerbek is autonómiapártiak

Népszabadság, 2001. július 3.
Miklós Gábor

Az USA-nak fontos a vajdasági autonómia
Magyar Nemzet, 2001. július 2.
Lukács Csaba

Washingtonban először:
Nemzetközi szeminárium Vajdaságról
Napirenden a nemzeti egyenjogúság és a kiegyensúlyozottabb viszony Szerbiával

Magyar Szó, 2001. június 28.
Purger Tibor

Vajdaság először a Napirenden
Az autonómia többé nem tabu téma
Hatásos volt Józsa László és Nenad Canak részvétele
a washingtoni Vajdaság-konferencián

Magyar Szó, 2001. július 1.
Purger Tibor

Vajdaság Autonómiájának kérdése
További előrelépésre van szükség
A VMDP közleménye

Magyar Szó, 2001. július 3.
Purger Tibor

 

Népszabadság, 2001. július 3.

Változhat a Jugoszlávia-térkép

Nenad Csanak: A Vajdaságban a szerbek is autonómiapártiak

Gábor Miklós

 
A jugoszláviai rendezés nem fejeződött be Milosevics kiadatásával – állapították meg az amerikai fővárosban a vajdasági autonómia visszaállításának lehetőségeiről tartott szemináriumon. Nenad Csanak, a tartományi parlament elnöke szerint a lakosság háromnegyede támogatja az autonómia visszaállítását.

A vajdasági autonómia helyreállításáról tartottak a múlt héten szemináriumot a washingtoni kongresszusban. A neves amerikai kutatók, kongresszusi külpolitikai tanácsadók részvételével rendezett tanácskozást az Amerikai Magyar Koalíció és a Magyar Emberi Jogi Alapítvány rendezte. Különös érdekességet adott az eseménynek, hogy kiadták a hágai Nemzetközi Törvényszéknek Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnököt.

Az amerikai szakértők egyetértettek abban, hogy a jugoszláviai rendezés nem fejeződik be a kiadatással. Többen emlékeztettek arra: az amerikai politikacsinálóknak figyelembe kellene venniük, hogy a demokrácia intézményrendszere önmagában nem hoz megoldást a gondokra: bebizonyosodott, hogy a többség iszonyú dolgokat képes elkövetni. Egyetértés volt abban is, hogy az 1974-es jugoszláv alkotmányban a Vajdaságnak biztosított autonómiát vissza kell állítani. Többen bírálták a külügyminisztérium álláspontját, amely miközben Vojiszlav Kostunica demokratikus legitimációját hangsúlyozza, nem helyez hangsúlyt a jugoszláviai autonómiák visszaállítására. Volt, aki bírálta a Milosevics bukása után kialakult külügyminisztériumi álláspontot, amely szerint a "demokratikus Jugoszlávia a balkáni stabilitás záloga". Kritizálták William Montgomery belgrádi amerikai nagykövetet, akitől ez az elmélet származik, s aki a vajdasági rendezést kevéssé fontos ügynek állítja be. Az óvatos elemzők szerint a hivatalos Amerika elfelejtkezik arról, hogy Kostunica valójában vakbuzgó szerb nacionalista, és Zoran Djindjics szerb miniszterelnök is csupán opportunizmusból, gazdasági előnyökért tesz eleget a nemzetközi közösség igényeinek.

A részt vevő amerikai külpolitikai szakértők, Balkán-kutatók többsége szerint nem fejeződött be a balkáni államok önállósodási folyamata. "Az a tanácsom ne vegyenek mostani térképeket, a pénzüket inkább térképkiadó cégek részvényeibe fektessék!" – utalt egyikük Montenegró leválásának esélyeire.

A tanácskozáson részt vett Nenad Csanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a tartományi parlament elnöke, valamint Józsa László, szabadkai ügyvéd, a VMSZ alelnöke. Józsa elmondta, hogy igyekeznek lobbizni a vajdasági autonómiáért. Meg kívánják értetni, hogy nem "magyarkérdésről" van szó.

Csanak a Népszabadságnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy az autonómia helyreállítása nemcsak az etnikai kisebbségek ügye, hanem a politikai kisebbségeké is. Az autonómia ügyéért kiálló politikusok többsége szerb – nyomatékosította. Az újvidéki parlament elnöke szerint a tartomány lakóinak 75 százaléka kívánja az eltörölt autonómia visszaszerzését, hat százalék a Vajdaság függetlenségének híve, 16 százalék köztársasági státust szeretne a jugoszláv föderáción belül. Csanak úgy vélte, hogy a vajdaságiak gondolkodásmódja alapjában megváltozott. Ennek egyrészt gazdasági okai vannak: elegük lett abból, hogy Belgrád fejőstehénnek tekinti a területet. Másrészt mind fontosabb a helyi értékek védelme. Csanak szerint a horvát és bosnyák területekről a tartományba került menekültek maguk is átélték az etnikai üldöztetést, s ezért fokozottan érzékenyek minden igazságtalansággal szemben. Már elfogadják, hogy a területi autonómia jelent biztonságot számukra.

Zoran Djindjics az EU-ba vezetné Jugoszláviát

A szerb kormányfő szerint Szlobodan Milosevics kiadatásával lehetővé vált Jugoszlávia EU-csatlakozása a következő egy évtizedben – már csak azért is, mert Európa be fogja látni: drágább az országot kívül tartani, mint befogadni. Zoran Djindjics a salzburgi világgazdasági fórumon tartott hétfői sajtóértekezletén azt mondta: Jugoszlávia és a többi balkáni ország a következő tíz évben sem lesz képes teljesíteni a tagság feltételeit, de szerinte a belépési kritériumok idővel enyhülni fognak.

Bő két hónappal az áprilisi választások után a montenegrói parlament hétfőn megválasztotta a kisebbik jugoszláv tagköztársaság új kormányát. Az eddigi miniszterelnök, Filip Vujanovics vezette új kabinet fő feladata a montenegrói politikai helyzet megszilárdítása, illetve az államszövetség átalakításával vagy az esetleges montenegrói függetlenségi népszavazással kapcsolatos kérdések rendezése lesz.
Montenegróban április 22-én tartottak parlamenti választásokat. A voksolás komoly megosztottságot mutatott a függetlenség ügyében: a Milo Djukanovics elnök vezette függetlenségpárti koalíció szoros győzelmet aratott a Jugoszlávia fenntartását támogató ellenzéki tömörüléssel szemben, de az önálló kormányalakításhoz szükséges többséget nem szerezte meg. Kormányt végül a 77 fős parlamentben 36 képviselővel rendelkező Djukanovics vezette tömörülés alakított, amelynek a kormányzáshoz szükséges voksokat a függetlenségpárti Liberális Szövetség biztosítja, de úgy, hogy az együttműködéshez feltételül szabta a függetlenségi népszavazást. Az új kabinet viszont programjában új javaslatot irányzott elő a szerb kormány számára a két független állam közösségéről. (Podgorica tavaly javasolta, hogy Szerbia és Montenegró – függetlenségük nemzetközi elismertetése után – hozzon létre ismét közös államot.) A kormánynak egy albán tagja is van, Gezim Hajdaniga kisebbségi miniszter (Albánok Demokratikus Szövetsége) személyében. Belgrádban a múlt héten bejelentette lemondását Zoran Zsizsics jugoszláv kormányfő, aki a montenegrói Szocialista Néppárt (Djukanovicsék fő belpolitikai ellenfele) egyik vezetője. Hétfőn megbeszélések kezdődtek az új szövetségi kormányról, amelyet várhatóan ismét az eddigi koalíciós partnerek alakítanak meg, esetleg a montenegrói Néppárt bevonásával.

A belgrádi parlament előtt egybegyűlt több ezer Milosevics-párti tüntető halállal fenyegette meg Djindjics kormányfőt. A Szerbiai Szocialista Párt és a szélsőjobboldali Népi Radikális Párt által szervezett tömegmegmozdulás résztvevői eltorlaszolták a jugoszláv főváros fontos közlekedési útvonalait.

[lap tetejére]

* *** *

 

Magyar Nemzet, 2001. július 02.

Az USA-nak fontos a vajdasági autonómia

Lukács Csaba

 
Washingtonban, csütörtökön a vajdasági autonómia mielőbbi visszaállításának ügyében rendezett politikai fórumot a Magyar Emberi Jogok Alapítvány és az Amerikai Magyar Koalíció (AMK). A Capitoliumban megtartott nemzetközi szemináriumnak, amelyen magas rangú amerikai kormánytisztviselők, nemzetközi szaktekintélyek és kongresszusi munkatársak is részt vettek, különös jelentőséget adott Milosevics volt jugoszláv elnök kiadása a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek, valamint a másnap Brüszszelben megkezdődött felajánlási értekezlet Jugoszlávia javára. A tanácskozást megnyitó Lauder Edit, a MAK igazgatótanácsának elnöke elmondta: a Vajdaságnak a békés multietnikus társadalom modelljévé kell válnia, de ehhez előbb a Szlobodan Milosevics által eltörölt autonóm státus helyreállítására van szükség. Janus Bugajski, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának neves Kelet-Európa-kutatója beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Vajdaság autonómiájának további elodázása feszültséget okoz a térségben, ami a szerb nacionalizmus erősödését és a gazdasági helyzet romlását vonhatja maga után. Józsa László, a Vajdasági Magyarok Szövetségének alelnöke szólt a nemzeti kisebbségek megmaradásának fontosságáról, és rámutatott: az elmúlt időszak azt tanúsítja, hogy a jelenlegi belgrádi vezetéssel sem sikerült előrelépni fontos kulturális és oktatási kérdésekben. Nenad Csanak, a vajdasági tartományi képviselőház elnöke külön aláhúzta, hogy az autonómia megteremtése, amely többek között gazdasági és kulturális önállósággal ruházná fel a tartományt, döntő fontosságú a balkáni stabilitás megteremtésében. A fórum résztvevői (köztük Jeszenszky Géza amerikai magyar nagykövet is) emlékeztettek arra: a volt elnök kiadása csak egyik feltétele volt az amerikai pénzügyi segélyek folyósításának, ám továbbra is érvényben maradt az amerikai kongresszus mindkét háza által tavaly október 25-én megszavazott költségvetési törvény azon kitétele, amelyben a törvényhozás Szerbia százmillió dolláros segélyezésének feltételéül szabta a területén élő nemzeti kisebbségek jogainak maradéktalan érvényesítését is.

[lap tetejére]

* *** *

 

Magyar Szó, Csütörtök, 2001. június 28.

Washingtonban először:
Nemzetközi szeminárium Vajdaságról
Napirenden a nemzeti egyenjogúság és a kiegyensúlyozottabb viszony Szerbiával

Purger Tibor

 

Nenad Čanak, a vajdasági parlament elnöke, Józsa László, a VMSZ alelnöke és Purger Tibor, a Magyar Szó tudósítója a meghívott előadók között
az Amerikai Magyar Koalíció és a Magyar Emberi Jogok Alapítvány rendezésében csütörtökön nemzetközi szemináriumra kerül sor Washingtonban, amely Vajdaság és az autonómia jövőjével foglalkozik. Az elmúlt tíz év alatt több száz olyan eszmecserére került sor az amerikai fővárosban, amely a balkáni viszályokkal és válságokkal foglalkozott, de ez lesz az első, amelynek központi témája az itt alig ismert Vajdaság.
A szemináriumnak címet adni is nehéz volt, hiszen a tartomány a balkáni háborúk évtizede alatt, a volt Jugoszlávia nyolc föderális egysége közül egyetlenként, szinte semmilyen okot sem szolgáltatott a nemzetközi aggodalomra és ezáltal az odafigyelésre sem.A szervezők végül egy bonyolult elnevezés mellett döntöttek, amellyel azt igyekeztek szemléltetni, hogy miért is van szükség ennek a kérdéskörnek a megvitatására: "A vajdasági autonómia visszaállítása: A többnemzetiségű stabilitás modellje Jugoszláviában".
A Koalíciónak és az Alapítványnak az a célja, hogy a Vajdasággal foglalkozó politikusoknak, kutatóknak és újságíróknak való térnyújtás mellett tájékoztassa az amerikai törvényhozókat, a kormány illetékeseit, a kormányon kívüli érdeklődő szervezeteket és az amerikai sajtót arról, hogy milyen akadályok merülnek fel a nemzetiségi pluralizmus, a demokrácia, a törvény uralma, a piacgazdálkodás és a regionális biztonság kiépítésének útjában egy olyan területen, amely az egész volt föderáció legvegyesebb etnikai térképét mutatja, sőt azt nagyobb erőszakos konfliktus nélkül meg is őrizte. Ugyanakkor a szervezők fel kívánják tárni azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül a külföldi érdekelt erők hozzájárulhatnának a vajdasági nemzetiségek egyenjogúságának megvalózításához valamint Vajdaság és Szerbia stabilabb és kiegyensúlyozottabb egymásközti státusának a kivívásához.
A tanácskozás bevezető előadását Janusz Bugajszki, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) Balkán-projektumának igazgatója tartja a térség stabilitásának átfogó kérdéseiről. Julie Mertus, a washingtoni Amerikai Egyetem tanára összehasonlítja Koszovó és Vajdaság helyzetét. Paul Goble, a Szabad Európa Rádió kommunikációs igazgatója áttekinti a kisebbségi önrendelkezés lehetőségeit és korlátait napjaink jugoszláviai politikai rendjében. A téma történelmi hátterét Charles Ingrao, a Purdue Egyetem professzora fogja előadni, míg a többségi szerbek és a legnagyobb kisebbség, a magyarok közötti viszonyokról és kölcsönös elvárásokról Nenad Čanak, a vajdasági parlament elnöke, illetve Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke beszél majd. Purger Tibor, a Magyar Szó washingtoni tudósítója a tartomány helyzetének jelenlegi rendezetlenségét és jövőbeli státusának alternatíváit ecseteli. Ian Brzezinski, a szenátus vezető külpolitikai szaktanácsadója az amerikai Balkán-politika Vajdaságra vonatkozó lehetőségeit vázolja fel.
A szemináriumra meghívták Jugoszlávia, Magyarország, Horvátország, Románia és Szlovákia washingtoni nagykövetét is, és a szervezők azt várják, hogy a nagykövetek tevékenyen kiveszik majd a részüket a vitából.

[lap tetejére]

* *** *

 

Magyar Szó, 2001. július 1.

Vajdaság Először a Napirenden
Az autonómia többé nem tabu téma
Hatásos volt Józsa László és Nenad Canak részvétele a washingtoni Vajdaság-konferencián

Purger Tibor

Washington, június 29. A belgrádi és a brüsszeli események ugyan kissé háttérbe szorították azt a nemzetközi szemináriumot, amelyet csütörtökön Washingtonban tartottak Vajdaság és az autonómia jövőjéről, de ugyanakkor egy immár megszolgált külföldi segítségnyújtás időszakában nagyobb esélye is van annak, hogy Vajdaságot nem mint problémát, hanem mint a lehetséges megoldások egyik modelljét kezeljék. Ezt jelezte már az Amerikai Magyar Koalíció és a Magyar Emberi Jogok Alapítvány rendezésében megtartott konferencia címe is: "A vajdasági autonómia visszaállítása: A többnemzetiségű stabilitás modellje Jugoszláviában".

A tanácskozás bevezető előadását Janusz Bugajszki, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) Balkán-projektumának igazgatója tartotta, aki a nehézségek vázolása után hatpontos javaslatot tett Vajdaság alkotmányos autonómiájának visszaállítására. Az első ülésszak előadói közül a téma történelmi hátterét Charles Ingrao, a Purdue Egyetem professzora világította meg, majd Nenad Canak, a Vajdasági Parlament elnöke, illetve Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke szólt a tartomány jelenlegi helyzetéről és a vezető politikai erők további terveiről. Purger Tibor, a Magyar Szó washingtoni tudósítója a különböző autonómiakoncepciókat elemezte, és azok összeegyeztethetőségéről szólt.

A jövő hét elején részletesebben ismertetjük a Vajdaság-értekezlet anyagát. Az alábbiakban a két legfontosabb részvevő, Józsa László és Nenad Canak washingtoni látogatásának eredményeivel foglalkozunk a két politikus benyomásai alapján.

A VMSZ alelnökével a tanácskozásról beszélve megkérdeztük: Hogyan fogadták az amerikai vendéglátók azt, hogy az SZDE, illetve a VMSZ hatalomra kerülése óta először fordul elő, hogy egy magyar és egy szerb politikus együtt képvisel egy nagyobb közösséget Washingtonban?

Józsa László: – Ezt szemmel látható elégedettség fogadta, és mi ezt közös eredményként mutattuk be, hogy ma már azért olyan időket élünk, hogy a magyarság, a VMSZ kormányzati szerepvállalásán keresztül nemcsak a belpolitikában képes demonstrálni azt, hogy igenis vannak a többségnek és a kisebbségnek közös dolgai, együtt intézendő ügyei, hanem ugyanez a helyzet a nemzetközi közösségben való fellépés tekintetében is. Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk, tehát Canak elnöknek és jómagamnak minden részlet tekintetében azonos a véleményünk. Időnként ez ki is derül, hiszen a kisebbségi autonómia és elsősorban a kisebbségi területi autonómia vonatkozásában közismerten nem ugyanúgy látjuk a dolgokat. De ez belefér a politikai együttműködés fogalmába is, és senki sem fogja fel tragédiaként: sem mi, sem a beszélgetőpartnereink.

Az együttes fellépés kiváló logikai alapot adott ahhoz is, hogy bizonyítsuk: Vajdaság és a Balkán-széli összehasonlításban mégiscsak kiemelkedik az összes korábbi exjugoszláv konfliktusterephez képest, hiszen amíg a nemzetek közötti feszültségekre nem sikerült politikai megoldást találni a volt Jugoszlávia egyéb területein, addig a Vajdaságban mégsem romlott el annyira a helyzet, legalábbis nem robbant le a véres és elburjánzott brutalitásig. Ebből kifolyólag a hagyományosan és történelmileg is mindenképpen multietnikus, többfelekezetű és több kultúrával megáldott régiónak valamiféle pilótaprojektumként kellene működnie.

Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezhessen, rendezni kellene a központi, tehát a belgrádi székhelyű politikai elit és a vajdasági reform- meg autonómiaorientált politikai elitnek a viszonyát. Márpedig ha ez nem megy a belpolitikai dialógus eszközeivel, akkor meg kell találni a módot, hogy erre ráirányuljon a nemzetközi politikai közösség figyelme.

Az időzítés persze a politikában egy nagyon fontos művészeti ág, és látni kell, hogy ma, amikor Jugoszláviát és a szerb politikai vezetést számos más, nagyon fontos probléma köti le, akkor még itt külföldön is az az érzése az embernek, hogy Montenegró, Kosovo és Dél-Szerbia kérdése és Milosevic kiadatása mind olyan dolgok, amelyek az előtérbe kívánkoznak. Mi pedig a Vajdaság autonómiáját és annak követelését akkor sem felejthetjük el, ha elfogadjuk, hogy vannak ideiglenesen sürgősebbnek tűnő kérdések.

Nekem az a meggyőződésem, hogy Vajdaság autonómiájának kérdését nem lehet egy percig sem cserbenhagyni, mert a politikában és főleg a külpolitikában a változások általában csak hosszú folyamat eredményeként következhentek be, ami azt jelenti, hogy kétségesnek tűnő időszakokat is fel kell használni arra, hogy a megfogalmazott és hosszú távon is elfogadható politikai követelések előkészítését első pillanatra rossznak tűnő időpontban is el lehet és el is kell kezdeni.

M. Szó: – Mennyire készek az amerikaiak arra, hogy Vajdaságban autonómiában, területi vagy etnikai autonómiában gondolkodjanak?

Józsa László: – Nekünk sikerült pont a szenátusi szakértőkkel megértetnünk azt, amire céloztunk. Nevezetesen azt, hogy van a többnemzetiségű együttélésnek perspektívája, és hogy ennek érdekében az amerikai külpolitikának is lépéseket kellene tennie. Ez a típusú megértés viszont ennyire világosan nem fogalmazódott meg a State Departmentben, de nem mondhatom azt, hogy nem sikerült ott is kifejteni, hogy mi az, amiről mi, vajdaságiak beszélünk, amit a mi megfogalmazásunkon értünk, és miért tartjuk ezt fontosnak.

Az, hogy az amerikai végrehajtó hatalom ma, egy nappal az adományozói konferencia előtt nem a Vajdaság autonómiájára koncentrál, teljesen éthető. Már csak azért is, mert nagyon akutt, nagyon friss és még hegesedésnek sem indult sebek gyógyításával kell foglalkoznia. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mégiscsak fontos volt mindenütt letenni az asztalra azokat a problémákat, amelyeknek a kezelését mi szükségesnek tartjuk.

M. Szó: – Mi remélhető Vajdaság státusának, ahogy mostanában mondani szokás, internacionalizálásától? Elképzelhető-e az, hogy az autonómiáért folytatott harc megvívásában érdembeli segítséget kapjanak a vajdasági erők külföldről?

Józsa László: – Úgy gondolom, hogy ez középtávon elképzelhető. Meggyőződésem, hogy hamarosan bebizonyosodik: a centralizált Szerbia ötletének már a milosevici rend végével befellegzett. De ugyanakkor az is be fog bizonyosodni, hogy az új hatalomnak, a jelenleg hatalmon lévő koalíciónak határozottan kell cselekednie annak érdekében, hogy egy decentralizált, a lakossági érdekekhez közelebbi szinten működő politikai rendszer álljon össze.

Nekünk persze nem lehet az a célunk, hogy egy nagyobb királyság helyett most legyen kétszáz kiskirályság, és ebben a tekintetben bizony a szerbiai politikai közgondolkodáson nagyot kell tudni változtatni. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Vajdaságban azért eleve más politikai hagyományok uralkodnak. Mint ahogy a munkaszokásokban, az életvitelben, a kultúrában és sok minden másban működik a vajdasági társadalom, úgy ebben a tekintetben is. Tehát nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer majd aszimmetrikus megoldásokra kerüljön sor.

El kellene először jutni abba a stádiumba, hogy ezekről a decentralizációs kérdésekről megfelelő higgadtsággal tárgyaljunk. A kisebbségi kérdés kezelése talán leginkább minősíthető olyannak, amelyben nemcsak hogy eltűrni, hanem megkövetelni kellene az aszimmetrikus megoldásokat. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy mindegyik kisebbségi közösségnek hajszálra egyforma igényei volnának, vagy hogy hajszálra ugyanazok a megoldások lennének alkalmazhatók teszem azt a Nis környéki romák és a szabadkai bunyevácok esetében. Tehát ebben a tekintetben valóban nagyon nagy szükség van arra a bilaterális vagy multilaterális dialógusra, amelyben a kisebbségek képviselőinek és a többségi nemzet képviselőinek, tehát a kormánynak kellene megtalálnia a megfelelő megoldásokat. Akár annak árán is, hogy ezek a megoldások ne legyenek annyira egységesek, mint amilyeneket egy egységes jogszabály hozna létre.

M. Szó: – Végül nem alá- vagy túlbecsülve a tanácskozás jelentőségét, mindenesetre több száz Balkán-konferencia után először fordult elő Washingtonban, hogy Vajdaság, az etnikai és területi autonómia a központi témája egy kerekasztal-értekezletnek. Mik a benyomásai?

Józsa László: – A konferencia méretei lehetővé tették, hogy itt valóban a helyzet értői és ismerői üljenek egy asztalhoz. Ami számomra impresszív volt, hogy szakértői részről fenntartás nélkül támogatásra lelt Vajdaság autonómiájának elképzelése, és annak a szükségletnek az azonosítása, hogy ezzel párhuzamosan a kisebbségi kérdéseket lehet és kell kezelni. Tehát ezek az üzenetek, amelyek az amerikai törvényhozás és diplomácia irányában innen kisugároztak, teljesen világosak, és azt hiszem, hogy a konferencián részt vevő amerikai szakértők picit helyettünk, picit velünk vállvetve töltötték be azt a feladatot, amire szükség volt.

Ha más eredménye nem lenne a konferenciának, akkor már ez is elég lenne. De én más eredményt is láttam a mai napon: megerősödött bennem az a felismerés, hogy az amerikai magyarok igen agilisak, politikailag nagyon cselekvőképesek, rátermettek, és az a két szervezet, amely a konferencia megszervezésében jeleskedett, pótolhatatlan értéket jelent nemcsak a Kárpát-medencében határon túliként felfogható magyarok érdekképviseletének itteni előmozdításában, hanem ezt a lobbiképességeiket ők az anyaország, illetve az egész nemzet szolgálatába tudják állítani, és ebben a tekintetben az ő szerepük, tehát az Amerikai Magyar Koalíció és a Magyar Emberi Jogi Alapítvány szerepe és jelentősége felbecsülhetetlenül nagy.

Nenad Canakot, a Vajdasági Képviselőház elnökét először arra kértük, hogy foglalja össze a tanácskozáson szerzett benyomásait:

Rendkívül figyelemre méltó volt az a tény, hogy Washingtonban felfogják: Vajdaság nem a problémák sokaságát tetézi a Balkánon, hanem a megoldásnak a részét képezi. Ugyanez vonatkozik az autonómiára. Itt-tartózkodásunk első napján kissé zavarta a hangulatot a Milosevic kiadatása körüli belgrádi huzavona, de amikor minden világossá vált, beszélgetőtársaink is felszabadultak, és teljes megértést nyújtottak a Vajdasággal kapcsolatos kérdések irányában.

M. Szó: – Mennyire nyitottak az amerikai kormányzat képviselői az iránt, hogy Vajdaság és az autonómia relációjában gondolkodjanak?

Nenad Canak: – Teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok két esetben hajlandó csak egy-egy külföldi jelenlétről gondolkodni: az egyik az, amikor egy bizonyos területen már katasztrofális a helyzet, olyannyira, hogy amerikai részvétle nélkül megoldhatatlannak tűnik. A másik viszont olyan terület, ahol már valami megindult, ahol jelentős kilátásai vannak a sikernek. Vajdaság egyre inkább ebbe a második kategóriába tartozik, s így jó esélyt látok arra, hogy az autonómia kérdése amerikai támogatásra találjon.

M. Szó: – Mi várható Vajdaság státusának internacionalizálásától?

Nenad Canak: – Ezt kizárólag feltételes módban lehet így nevezni. Nekünk nem boszniai, vagy ne adj' isten kosovói típusú nemzetközi jelenlétre van szükségünk, hanem a külföldi partnerek kétféle jelenlétére: arra, hogy tekintélyükkel megakadályozzák azt az esetleges helyzetet, amelyben az őshonos vajdasági erőket máshonnan egyszerűen leszavaznák a tartomány alkotmányos helyzetének rendezésénél, valamint arra, hogy az elsődleges kapcsolatok kritikus tömegének biztosításával lehetővé tegyék, hogy a vajdasági gazdaság denacionalizációja és privatizációja a lehető legsikeresebben induljon be.

M. Szó: – Hozzájárultak-e a washingtoni megbeszélések ehhez a törekvéshez?

Nenad Canak: – Kétségbevonhatatlanul igen. Annak az értékrendszernek ugyanis, amelyet az amerikaiak előnyben részesítenek, tehát a multietnikai és multikulturális társadalmak érvényesülésének a mi tájainkon nincs nagyobb bajnoka Vajdaságnál. Ezt itt tudják, mi még egyszer aláhúztuk ezt, és erről az alapról kiindulva azt hiszem, őszinte támogatásra számíthatunk.

[lap tetejére]

* *** *

 

Magyar Szó, 2001. július 3.

Vajdaság Autonómiájának Kérdése
További előrelépésre van szükség
A VMDP közleménye

Purger Tibor

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a Washingtonban, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány és az Amerikai Magyar Koalíció által megrendezett politikai fórum vajdasági résztvevőinek bejelentését, hogy van esély a Vajdaság autonómiájának nemzetközi támogatással történő megvalósítására. Ugyanakkor igencsak reálisnak tartja Józsa László, a VMSZ alelnökének a nemzetközi szemináriumon tett kijelentését, miszerint "az elmúlt időszak azt tanúsítja, hogy a jelenlegi belgrádi vezetéssel sem sikerült előrelépni fontos kulturális és oktatási kérdésekben".

A VMDP úgy látja, hogy az időközben bekövetkezett demográfiai és más változások megnehezítik "Vajdaságnak a békés multietnikus társadalom modelljévé való alakulását". Ezt a helyzetet a magyar politikai elit egy részének a belgrádi hatalomhoz húzó kormányzati felelősségvállalása tovább bonyolítja. Arra kellene törekedni, hogy a nemzetközi támogatás megszerzésével párhuzamosan a vajdasági politikai elit vállalja a kormányzaton belüli elvszerű szembenállást, és szorgalmazza az eltörölt autonóm státus népszavazás útján történő helyreállítását.

Sajnos a washingtoni szemináriumon sem erről, sem a perszonális autonómia alkalmazásának lehetőségéről nem volt szó. A demokratikus megoldás előkészítésében hiba lenne csak a washingtoni szemináriumon elhangzottakra hagyatkozni. Még akkor is, ha Janus Bugajski, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának neves Kelet-Európa-kutatója nem kevesebbet állít, mint "hogy Vajdaság autonómiájának további elodázása feszültséget okoz a térségben, ami a szerb nacionalizmus erősödését és a gazdasági helyzet romlását vonhatja maga után".

A VMDP szerint eljött az ideje annak, hogy létrejöjjön egy új vajdasági szintű politikai konszenzus. Követelni kell Vajdaság 1974-es alkotmány szerinti autonómiáját, de az itt élő kisebbségek számára a perszonális autonómia végrehajtási funkciókkal rendelkező modelljének a megvalósítását is. Természetes, hogy az ügyben a végszót csak egy vajdasági politikai elit részéről jól előkészített népszavazás mondhatja ki.

A vajdasági politikai elit egészének közös, konszenzuson alapuló követelése nélkül megannyi szeminárium sem hozhatja meg számunkra az amerikai kormány tényleges támogatását. Még akkor sem, ha hiszünk Nenad Canak legújabb merész nyilatkozatának. Nevezetesen, "hogy az autonómia megteremtése, amely többek között gazdasági és kulturális önállósággal ruházná fel a tartományt, döntő fontosságú a balkáni stabilitás megteremtésében".

[lap tetejére]

Recent Posts
Archives